Az MTA Szociológiai Intézetében a 2000-es évek elején kezdtem el az éghajlatváltozás szociológiai kutatását. Azokban az években nem gondoltam volna, hogy közel 20 év múlva a klímaváltozás és a klímavészhelyzet bevezetése ilyen fontos társadalmi és politikai kérdéssé válik majd Magyarországon, egész Európában és a Föld minden országában. Ez a gyors változás és a természet egyre erőteljesebb „üzenetei” arra ösztönöztek, hogy a klímaváltozásról írt tanulmányaimat egy kötetbe gyűjtsem össze. Ezekben az írásaimban különböző megközelítésekben ugyanarra a kérdésre keresem a választ: ha az iparilag fejlett országok vezetői és az ezekben az országokban élő emberek jelentős része jól tudja, hogy az ökológiai válság és az éghajlatváltozás milyen kockázatokat jelent számukra, akkor milyen társadalmi feltételek eredményezik azt, hogy ezek a kockázatok nem csökkennek, hanem folyamatosan tovább növekednek. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik további két kérdés, amelyekkel több tanulmányban is foglalkozom: milyen lehetőségeket látok ennek az ellentmondásnak a feloldására, és ebben milyen szerepe lehet a szociológiának. Az ebben a kötetben most együtt megjelenő tanulmányaim ezekre a kérdésekre adnak a választ.