A tatai gimnázium névtára 1765–2002

Az olvasó e terjedelmes művel a tatai piarista és az Eötvös József Gimnázium tanárainak és végzős diákjainak névtárát veheti kezébe. A kötet kézirata négyéves kutatómunkával, alapos
forrásfeltárással készült el. A munka első kísérlet hazánkban arra, hogy az 1765-ös alapításától
szinte napjainkig, 2002-ig megörökítse egy gimnázium történetének talán legfontosabb adatait az utókor számára.
A társadalmi változások szempontjából megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a végzős osztályok anyakönyveiből kiírt adatok, amelyekből pontos képet kaphatunk a 18. és 19. században a gimnáziumba járt diákok nemzetiségéről, származásáról, vallási hovatartozásáról, tatai
lakhelyükről, a szülők vagy gondviselők lakóhelyéről és foglalkozásáról. A diákok szüleire vonatkozó adatok egyértelműen igazolják, hogy a 18. században a nemesek privilégiumaként megvalósuló oktatás, mint a műveltség megszerzésének egyik útja, a 19. század végére fokozatosan a polgárok, iparosok és közrendűek gyermekei számára is elérhetővé vált. 1914-től, amikor az iskolában először érettségiztek a diákok, az anyakönyvek már szűkszavúbbak, s ez a szűkszavúság jellemző maradt mindvégig.
Iskolatörténeti szempontból figyelemre méltó, hogy az adattár alapján közel két és fél évszázadon keresztül kísérhetjük nyomon a gimnázium nevének az oktatási törvények következtében bekövetkezett változásait, melyre tizennégy alkalommal került sor. Az iskola országos hírét bizonyítja, hogy tudásuk gyarapítására Nagy-Magyarország egész területéről érkeztek a gimnáziumba diákok. Egyes családok több generáción keresztül ragaszkodtak az iskolához.
A szaktárgyak változása a pedagógiatörténet kutatói, a más-más keresztnevek megjelenése pedig a névtannal foglalkozók számára jelenthet fontos forrásanyagot.
Bizonyos, hogy a névtár sok örömet okoz majd azoknak, akik lapjait forgatva szembesülnek saját, valamint családtagjaik és osztálytársaik a nevével.