101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére
[NEM KAPHATÓ]
3 900 Ft
Az Özön közöny megjelenésével lépett elénk a bölcseleti író. Ennek folytatása volt a háromkötetes Szélhárfa, s most az Antibarbarorum librivel nagyjából teljessé vált az eddig csak emigráns kiadásokban fellelhető filozófiai életmű. Határ Győző szerencsés kapcsolatot teremtett szépirodalom és filozófia között. A szerző hatalmas munkával és terjedelemben mutatta meg a magyar irodalom filozófiai és a magyar filozófia irodalmi lehetőségeit. Szellemi tűzijáték ez az „újabb” mű is. Határ nem törekszik filozófiai rendszert építeni. Elindul egy ponton, s az asszociációk révén halad tovább – játékosan, könnyedén. Persze az ő „szabad asszociációi” azért csak egy nagyon is meghatározott mederben röpködhetnek „szabadon”. Amit mi szokatlannak, teljesen egyéninek, minden hagyománnyal való éles szakításnak érzünk, az egy igen átgondolt, átfogó program része. Sohasem riad vissza a nyugtalanító, a sokkoló jelenségek felmutatásától, és a maga szemlélete szerint igyekszik megragadhatóvá tenni az ún. sorsproblémákat egy döbbenetes egyetemességigény megvalósításaként. Határ számára a filozófia elsődlegesen ontológiai feladat. Szellemes, kíméletlen gondolatriposztokban utasít el minden misztikus elméletet és kapaszkodót. Filozófiája racionális, kijózanító – öregkori bölcs belátás: a magára maradt ember küzdelme az „özön közöny” dermesztő világában, amely csupa ismeretelméletileg ellenőrzött igazságot tartalmaz. Az igazi ontológiai titok számára nem az emberi benső, hanem a titokzatos univerzum, az ő szavaival: „multiverzum”, a „pulzáló mindenség” – ennek titkai izgatják, amely titkoknak mi is részei, részesei vagyunk.
Apollo. Középeurópai humanista folyóirat. Az 1-2. kötet hasonmás. A 3. kötet a folyóirathoz kapcsolódó dokumentumokat, bibliográfiát és repertóriumot tartalmaz.
Kangas Helenáról mindaddig semmit sem tudtunk, amíg Labádi-Berényi Gizella, a turkui egyetem magyar lektora több hazai folyóiratban be nem mutatta a finn újságírónőt, aki 1943 áprilisától a magyar állam újságíró-ösztöndíjasaként egy teljes évet töltött hazánkban. Sok helyen megfordult, de legjobban a fővárosban érezte magát. A finn nagykövetség, illetve gyorsan növekvő ismeretségi köre segítségével, valamint jó ízlésének és máig megőrzött fogékonyságának köszönhetően fel tudta térképezni a magyar kulturális és művészeti élet aktuális problémáit. Az irodalom, a művészet nem egy nagy alakját meginterjúvolta, s ismereteiről, észrevételeiről a finn közönséget is tájékoztatta a turkui Uusi Aura vasárnapi leveleiben.
Labádi-Berényi Gizella fordításában most magyarul is olvashatóvá váltak az 1943–44-ben Finnországba küldött magyarországi riportok.
Négyéves korában kitört az első világháború… Domanovszky Sándortól, Hajnal Istvántól, Horváth Jánostól, Szekfű Gyulától tanulhatott; egyik fiatalkori könyvét még Angyal Dávid recenzeálta. Friss diplomájával a zsebében nyugodtan (?) kutathatott a bécsi levéltárakban (Dolfub kancellárt akkor gyilkolták meg a nácik), majd megint csak nem akármilyen – idősebb és fiatalabb, felejthetetlen – kollégák társaságában decimálgathatott az Országos Széchényi Könyvtárban… Már megint háborús viszonyok közt volt a Kosáry Domokos igazgatta Teleki (Történettudományi) Intézet munkatársa, majd a dicső »fordulat évétől« visszakényszerült a könyvtárügybe, hogy nyugalomba vonulásáig – 1975. december 31-éig – a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában munkálkodjék non sine gloria” – az ünnepi kötet élén így idézi fel az elmúlt évtizedeket a néhány évvel fiatalabb kortárs és barát, Borzsák István professzor.
A kötet tanulmányai a magyar történelem és művelődés széles ívét fogják át Szent Istvántól, Anonymustól s a magyar nyelvemlékektől kezdve a reneszánszon és a barokk korszakon át a könyvkereskedő Ráth Mórig, ahogy Csapodi Csaba tiszteletet parancsoló életműve is – melyről e kötetben könyveinek és cikkeinek bibliográfiája alapján alkothatunk képet magunknak – kiterjed a magyar és az egyetemes történelemre, a magyar művelődés- és könyvtörténetre, valamint a könyvtárügyre.
A szerzők teljes listája:
Benkő Loránd
Berlász Jenő
Bertényi Iván
Borsa Gedeon
Borzsák István
F. Csanak Dóra
Gerics József
Käfer István
Knapp Éva
Körmendy Kinga
Ladányi Erzsébet
Lázár István Dávid
Lőkkös Antal
Madas Edit
Mazal, Otto
Mázi Bél
N. Abaffy Csilla
Nemeskürty István
Ritoókné Szalay Ágnes
Rozsondai Béla
Rozsondai Marianne
Szelestei N. László
Szilágyi András
Szörényi László
R. Várkonyi Ágnes
Tóth Gábor
Török Gyöngyi
Tüskés Gábor
Vekerdi László
Vizkelety András
Voit Krisztina
Wojtilla Gyula
W. Salgó Ágnes
Heller Ágnes a következőket mondja a könyvről: „Az általános »emberi sorsra« vonatkozó gondolataim indítottak arra, hogy a szükségletekkel foglalkozzam, a szükségletek elmélete azonban egyszersmind a társadalomkritika eszközéül is szolgált. A szükségletek témakörében született legismertebb írásomban, a Marx szükségletelmélete című kis könyvben is ez a kettős érdeklődés nyilvánul meg. Jóllehet a könyv nem tartalmazza teljes szükségletelméletemet, a Marx-értelmezés eszköz volt arra, hogy kidolgozzam és tisztázzam azt. A könyv, szándékaim szerint, egyszersmind politikai állásfoglalás is volt az akkori »létező szocializmussal« szemben – egyfajta újbaloldali radikalizmusból kiindulva. Elméletem azóta néhány ponton módosult, (…) filozófiai álláspontom lassan, de biztosan távolodott még egy erősen módosított marxista látásmódtól is afelé, amit manapság »posztmodernnek« nevezhetnénk. Meglehetősen közös törekvés volt ez nemzedékem teoretikusai és filozófusai körében, ám e változáson mindenki a maga módján ment keresztül.”
