Gömöri György 1956 óta él Angliában, harminc éve tanít lengyel és magyar irodalmat Cambridge-ben. E kötet tanulmányaiban a magyar irodalom és művelődéstörténet 1570 és 1670 közé eső szakaszát tárgyalja. Az írások három fő téma köré rendeződnek: az első Balassi Bálint – különös tekintettel az első nagy magyar költő lengyel kapcsolataira és a szerző által felfedezett emlékkönyvi bejegyzéseire. A továbbiakban Szenci Molnár Albert tevékenységét, valamint Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér európai hírét és az ezzel kapcsolatos külföldi irodalmat vizsgálja. Az írások mögött több évtizedes kutatómunka áll, amit a szerző Európa szinte minden nagy könyvtárában és archívumában végzett.
Ady Endre levelezésének értéke nemcsak életrajzi és irodalomtörténeti jellegéből adódik, hanem sajátos művelődéstörténeti funkciója is van, hiszen ez a két esztendő az új szellemű irodalom áttörésének, a Nyugat megindulásának, A Holnap és A Holnap új versei c. antológiák megjelenésének ideje. A századelő egyik korszakváltásának lehet tanúja a figyelő olvasó: sűrűbb lesz a szellemi levegő, kapcsolatok kezdődnek, szélesednek. Ekkor teremtődik meg – részben épp a levélváltások útján – a költő emberi kötődése Hatvany Lajoshoz, Móricz Zsigmondhoz, Kaffka Margithoz, Schöpflin Aladárhoz, Elek Artúrhoz stb. Súlypontot jelentő személyiségként magasodik elénk Ady Endre – miközben megélhetése, magánélete gondokkal terhes.
Mindezeket a változásokat számszerűen is érzékelteti a kötet. 531 levelet tartalmaz 1908–1909-ből, míg az I. kötet 13 esztendős (1895–1907) időtartamból 444 levelet közölt.