A tanulmánykötet a XV. század első felének és közepének szellemi forradalmát, a humanista költészet születését idézi fel, azt a forrongó világot, amelyben Janus Pannonius, a kötet első számú szereplőjének költészete kialakult. A szerző egy Janus verseit is tartalmazó kódexcsalád alapján helyezi bele költőnket az itáliai latin nyelvű költészet fejlődésébe. A könyv feltárja annak a hat epigrammának a történelmi hátterét, amelyeket Janus II. Pál pápáról írt. Az olvasó részt vehet egy ferrarai irodalomórán, hallhatja az újkor harci riadójának harsogását. Janus tanárának, Guarino Veronesenek latin nyelvtanát ismertetve a szerző megkísérli kinyomozni, miként válhat valaki költővé ennek a versbe szedett grammatikának a segítségével. Az utolsó tanulmány eggyel szaporítja Janus görögből fordított epigrammáinak számát.