Kodály Zoltán zenére nevelő, tudományos és publicisztikai írásainak első két kötete, 1964-es évszámmal, 1965-ben látott napvilágot; e két kötet kéziratát még ő maga hagyta jóvá, szövegét, adott esetben, fi nomította. Negyedszázados új kutatások eredményeként 1989-ben, tizenkét esztendővel a szerző halála után jelent meg az előbbiek mondandóját teljesebbé tévő harmadik kötet. Ma már könyvészeti ritkaság mindhárom. Együttes új kiadásukra csak a 2007-es ünnepi Kodály-év adott alkalmat. Arra is, hogy a gyűjtemény az előbbieknél is gazdagabb legyen: hogy a záró kötetben helyet kapjanak a legújabban feltárt írások, beszédek, hiteles nyilatkozatok.
Hosszú megszakítás után befejezve a Visszatekintés minden korábbinál teljesebb kéziratának összeállítását: tisztelettel hajtok fejet a nagyszabású prózai életmű megálmodója, Kodály Zoltán előtt. Egy olyan korban, melyben egyre fenyegetőbb a veszély, hogy felbomlik ember és kultúra sok ezer esztendős egysége: az ő prózai gondolatainak gyűjteménye hatalmas történelmi dokumentumként jelenik meg az értő olvasó előtt. Első diagnózisa egy világméretű, pusztító járványnak, melynek, ha létezhet ellenszere, terápiai javaslatként ugyancsak e hármas könyvben található.
Bizonyos, hogy ha az emberiség és kultúrája túléli súlyos válságát: tudva vagy öntudatlanul visszatér Kodály igéihez. Akkor mutatkozik majd meg, hogy e visszatekintés valójában nagytávlatú előretekintés.
Bónis Ferenc
Mi lehetett a hajtóerő, amely minden akadály ellenére máig egyenes úton hol röpítette, hol vonszolta ennek az életnek szekerét? Egy reménytelen, viszonzatlan, viszonozhatatlan szerelem. A néphez, melynek ezeréves látható története és talán még jobban nyelvében, dalában élő több ezeréves láthatatlan élete ellenállhatatlanul vonz magához, vérségi kötelék nélkül is.
Félben maradt nép, teljesületlen nagy ígéretek hordozója. Ilyen nép lantosa csakhamar ráeszmél, hogy időnkint le kell tennie a lantot, és „pueros elementa docere”, ha megértésre vár. Így voltam én is: fél kézzel lantos, másikkal néptanító, kubikos, téglahordó, pallér, orvos...
Tanulni külföldön kellett. 1914-ig minden nyarat külföldön töltöttem. Azután 13 évig egyet sem. Mikor újra kezdtem kijárni, a határon mindig megjelent előttem egy mezítlábas, rongyos gyermeksereg, egyik-másik hajdani galántai iskolatársam arcvonásaival. Kórusban kiáltották: „Ne hagyj itt bennünket!” Ezek hoztak vissza mindannyiszor, hiába csábított művelt országok könnyebb, nyugalmasabb, szebb élete. Ezek tartották bennem a hitet, hogy mindenek ellenére itthon is lehet és kell ilyen életet teremteni.
„Miről apám nagy búsan szólt,
Hogy itt hajdan szebb élet volt…”
Mindig táplált a remény, hogy itt valaha szebb élet lesz, sőt szebb élet, mint volt.
Rajtunk áll.
Kodály Zoltán
Kodály Zoltán tanulmányai, cikkei, nyilatkozatai, továbbá a zeneszerzővel készült interjúk új kiadásához az alkalmat a szerző születésének 125. évfordulója adta. A kötetek megjelentetése viszont az évfordulótól függetlenül is jó ideje aktuális volt, hiszen azok, különösen az első és a második kötet, gyakorlatilag (még az antikvár kereskedelmet figyelembe véve is) beszerezhetetlenek voltak. A helyzet visszássága, különösen ha Kodály írásainak a zenei nevelés szempontjából való fontosságára gondolunk, legalábbis szembetűnő volt. Ezért tekinthető örvendetesnek, hogy az évforduló lehetőséget teremtett a művek hozzáférhetővé tételére. Még ha ez lényegében reprint kiadás formájában történt is. A lényegében kitétel ez esetben némi magyarázatot kíván. Ugyanis a három kötetnek nem egyszerűen hasonmás kiadásáról van szó. Ez a meghatározás igazában csak az első kötetre érvényes. A második kötetből az új kiadás elhagyta Kodály Zoltán írásainak jegyzékét, a névmutatót és a betűrendes tartalommutatót. Ezek ugyanis átkerültek a harmadik kötetbe. Azonban nem változatlan formában, mivel a harmadik kötet, s ez az új kiadás külön is értékelhető nóvuma, kiegészült azokkal az írásokkal, nyilatkozatokkal és interjúkkal, amelyek a harmadik kötet megjelenése óta kerültek elő hazai és nem utolsósorban külföldi, német és svájci forrásokból. Ezeknek a dokumentumoknak az adatai bekerültek Kodály Zoltán írásainak jegyzékébe, a bennük előforduló nevek a névmutatóba, címeik pedig a betűrendes tartalommutatóba. Ez persze csak e részek új szedésével történhetett meg, ami egyben alkalmat nyújtott arra is, hogy kijavítsuk a szóban forgó fejezetekben korábbról bennmaradt hibákat. Vagyis az új kiadással a Kodály iránt érdeklődő olvasó az előzőeknél teljesebb, praktikusabb és egyben hibátlanabb köteteket vehet kézbe. Ha más nem, pusztán e tény is igazolhatná a mostani editio megszületését, amely hihetőleg ismét felhívja majd a figyelmet Kodály írásainak elméleti és zenetörténeti jelentőségére.
