Pedagógia, Pszichológia

Az iskolai teljesítményzavaroknak azt a speciális problémakörét, az ún. tanulási zavarok (más megnevezések szerint tanulásképtelenség, sőt… hiperaktívitás, MCD, tanulási alkalmatlanság stb.) területét vizsgálta az ELTE BTK akkor még Fejlődés- és Neveléslélektani Tanszék, 1980-tól kezdődően, Porkolábné dr. Balogh Katalin vezetésével. A kutatás kezdeti fázisában egy longitudinális vizsgálat keretében próbáltuk kialakítani azt a teszt-battériát, amellyel iskolakezdés előtt kiszűrhetők azok a gyerekek, akik feltehetően tanulási zavarokkal fognak küzdeni. A szűrő és diagnosztizáló vizsgálatokról, azok eredményeiről több publikáció is beszámolt. Az ezt követő időszakban a fejlesztő programok kialakításán dolgoztunk. A munka során megpróbálkoztunk a szerteágazó problémakör különböző szintjeihez kapcsolódó konkrét fejlesztő-korrekciós programok kialakításával. Az én célom az volt, hogy olyan programot alakítsak ki, amely a kognitív szférán túl a tanulási zavarokkal küzdő gyerekek személyiségének, énképének alakulását is befolyásolja. A fejlesztés kezdetben pszichológus-pedagógus kettős vezetésével működik, megfelelő körülmények esetén a pszichológus később csak a tanácsadó szakember, a szupervizor szerepében dolgozik, és a fejlesztés egyértelműen a kiképzett pedagógus feladata, hatásköre.
Ebben a tanulmányban ezzel a fejlesztő eljárással foglalkozom, ismertetem annak
-konkrét programját,
-az egyes, már lezajlott csoportfoglalkozások egyedi tapasztalatait, amelyek azonban általános tanulásokat hordoznak,
-azokat a kérdéseket, amelyek a csoportprogramokban felvetődtek, és amelyek adott esetben a program módosítását, ill. a programvariációk kialakítását sugallják.
-javaslatot teszek a fejlesztőprogram elhelyezésére az iskolapszichológus eszköztárában.

Ha egy tantestületben folytatott beszélgetés, nevelési értekezlet, vagy módszertani előadás során érdekfeszítő és izgalmas vitát szeretnénk provokálni, vagy esetleg újra felkelteni, a „tanulási zavarok” témakörét kezdem feszegetni. Az iskolai teljesítmény zavaroknak ez a speciális köre szinte minden pedagógust érint. Szíves fogadtatásra talál a probléma elméleti megközelítése, az ehhez kapcsolódó hazai kutatás eredményeinek ismertetése. Ezen túl viszont – mindig, mindenhol – azonnali konkrét tanácsot, segítséget kérnek. Szerencsére a szakirodalom ebben a témában egyre bőségesebb, és ez segíthet az érintett gyermekek adekvát fejlesztésében. E kötet célja, hogy kézikönyvként használható legyen a készségfejlesztő kiscsoport megszervezésénél és vezetésénél. Remélem a gyakorlatok részletes leírása technikailag is érthetőbbé teszi a feladatokat, az egyes jegyzőkönyvekből közölt részletek pedig a feladathelyzeteket, a bennük rejlő variációs lehetőségeket érzékeltetik. A pszichológiai értelemben vett csoportvezetés szakmai kérdéseiről itt csak a szükséges minimálszinten van szó, mivel a még érintetlenek számára ez a keret úgysem elegendő (esetleg megtévesztő), a már kiképzettek számára pedig szükségtelen, hogy itt is újra olvassák, amit máshol megtanultak.