A vállalkozás napjainkban szinte kötelező érvényű „jelszó”. Németh László nem a mai értelemben használta a fogalmat. 1969-ben, Domokos Mátyás kérdésére válaszolva, így határozta meg:
„Első kritikai írásomban, a Móriczról szólóban /1926/, valóban ott van már a mondat: az író vállalkozás. Vállalkozáson azonban én valami organikusan növőt értettem; nem egy célt s a hozzászerkesztett üzemet, ahogy az iparban szokás. Hajlam, képesség, lehetőség hajlékony szövődését (még a beleszervített véletleneket is), de úgy, hogy az egészben mégiscsak érvényesül valamiféle növésterv, törekvés, ami vállalkozássá teszi.”
Hogy miként alakult ki ez a „növésterv”, s milyen szívós következetességgel határozta meg Németh László írói pályáját – tanúságtétel erre ez az életrajzi kronológia. Egy rendkívüli ambíciókkal megáldott, nagyon tevékeny, szuperérzékeny és sebezhető ember életútját követheti nyomon az olvasó: írói sikerek, bizonytalanságok, bukások, tévedések, vélt vagy valós sérelmek, visszavonulások és újrakezdések váltakozó periódusait. S azt a Németh Lászlói törekvést, mely szerint az író Minőségeszménye nemcsak eszme és utópia, hanem „egy magatartás, életvitel, emberi atmoszféra”. Mert az alkotó Németh László szellemi ügyek, általa helyesnek vélt közösségi érdekek kiteljesítésére, megfogalmazására vállalkozott.