A jelen kötet Nádasdy Ferenc gróf nyomdáinak bemutatásával árnyalja a 17. századi barokk főúri udvari kultúráról és mecenatúráról kialakult képet. Nádasdy a csepregi birtokán működő tipográfia megszűnése (1643) után előbb Bécsben (1665), majd Pottendorfban (1667) és Lorettóban (1669) alapított nyomdákat. A gondosan előkészített, nagy befektetést igénylő komplex vállalkozások csak néhány évig működtek, de számos fontos kiadványt jelentettek meg az 1665‒1672 közti időszakban.
A levéltári forrásokkal alátámasztott elemzés rávilágít Nádasdy
innovatív elgondolásaira, részletekig megkomponált terveire.
A színvonalas kiadványok kibocsátására alkalmas műhelyeket Hollandiából hozott mesterek irányították, akik az ugyancsak ott vásárolt nyomdai felszereléssel dolgoztak, a papírt pedig a Nádasdy tulajdonába tartózó obereggendorfi papírmalom biztosította. A birodalmi mintákhoz hasonuló egyedülálló kulturális teljesítmény Nádasdy minőség iránti elkötelezettségének és az elismerés, a hírnév utáni vágyának érdekes elegyét mutatja.