Közök és utcasarkok Tata-Tóvároson

Terjedelemre szerény, de tartalmában Tatának gazdag nyelvi és helytörténeti emlékeit őrzi ez a mű. A közök és az utcasarkok fényképei megörökítik a város régi utcáit, házait, a képekhez társuló leírások pedig sokoldalúan idézik fel azokat az ismereteket, amelyek e helyekhez köthetők.
A Burgundia köz neve például évszázadokkal röpíti vissza az olvasót a város történelmében. A Piarista köz híven őrzi annak a tanítórendnek az emlékét, amelynek tagjai századokon át tanították és nevelték a tatai ifjakat. A sarkok a régen meghalt híres vendéglős, nyomdász és könyvkiadó, festőművész pékmester, kereskedő nevét mentették meg a múltból a jövőnek.
A Függelékben megtalálhatók a rendszerváltoztatás idején, 1991-ben visszacserélt régi, illetve az utcák új nevei.
Munkámat szívesen ajánlom olvasóim figyelmébe.

Körmendi Géza

Az utcák, terek cserélődő nevét a második világháborút követően Tatán született második generáció fiataljai s a városunkba beköltözöttek még felidézik. De a közök, utcasarkok nevei – a tatai gazda és polgári társadalom öröksége – elfelejtődnek. Ha valamiképp nem őrizzük meg ezeket a neveket, néhány évtized múltán a feledés következtében szegényebb lesz Tata névanyaga és helytörténete.
Eszembe jutott Bátky Lajos bádogosmester negyven évvel ezelőtti, a Kristály étteremben elhangzott mondása:
„Fiatalurak! Maguk már rég elporladnak, amikor a Bátky sarok még mindig Bátky sarok lesz.”