Tűnődő

Hogy Sarbu Aladárnak kitűnő érzéke van a nehezen megítélhető időszakok megjelenítésére, átvilágítására és ezzel egyidejűleg a távolságtartó ironikus szemléletre - már bizonyította. Első regénye, a Töredék, amely 1983-ban jelent meg, a háború utáni negyedszázadot fogta át. Az 1995-ben megjelent Egyetem a rendszerváltás időszakában idézett meg egy fiktív egyetemi miliőt. Új regénye néhány évtizeddel korábban játszódik: a negyvenesötvenes évek fordulóján, amikor a történet gyermek hőse megkezdi iskoláit, s eljut a nyolc általános befejezéséig, a továbbtanulásig. Cser Flórián éli társaival együtt a vidéki-falusi és családi kisközösség hétköznapi életét; iskolába jár, ministrál a vasárnapi misén, igyekszik a pap intelmeit betartani, csavarog a telepi gyerekekkel, hallgatja felmenőinek vasárnapi vitáit, elkövet néhány gyerekcsínyt, magas fáról nézi végig Rákosi Mátyás látogatását, mert mindent látni akar. Egyetlen dologban különbözik társaitól, sőt szüleitől is: állandóan figyel, élményeit, benyomásait - melyek inkább érzelmiek, mint tudatosak - elraktározza. S élénk fantáziája lévén, ütközteti, keveri a vélt és valós történeteket. „Flórián elméje pásztázó, fürkésző, nyugtalan volt. Ugyanezt felmenőiről nem lehet állítani. Azzal törődtek csak, amit eléjük mosott az idő, a többit veszni hagyták...” S mit őrzött meg mindebből az érzékeny és fogékony gyermek? Ezt tudjuk meg Sarbu Aladár kitűnő regényéből. Tanulság és élmény elolvasni.