A centralisták

A 19. század magyar politikai gondolkodás- és művelődéstörténetének egyik legjelentősebb eszmei csoportosulása volt a centralisták köre. Ez a csoport a korabeli magyar társadalom és kultúra polgárosító megújítását tűzte maga elé, s ennek érdekében az államszervezet és a politikai intézményrendszer nagyfokú modernizációját jelölte meg alapvető célul. A haladó Európa legjava színvonalának elérése, a liberalizmus elvi követelményeinek meghonosítása vezette ezt az együttest a társadalmi mozgás és a szellemi élet számos területén.

Fenyő István monográfiájának középpontjában annak a tevékenységnek a bemutatása áll, ahogyan a centralisták, Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston és társai megfogalmazták idehaza az európai jogállamiság, a polgári parlamentarizmus, a felelős, a törvényhozás által ellenőrzött kormányhatalom, a lakossági önkormányzat, a népképviselet, az egyesülési jog alapelveit. Ők voltak Magyarországon az első gondolkodók, akik politikaelmélettel, államtudománnyal módszeresen foglalkoztak, akiknél a politika immár szakmává, felkészültség dolgává vált. A kötet lényegretörően világítja meg, hogy Eötvös József társaival együtt polgárosodást kívánt megvalósítani az egész akkori Habsburg-monarchiában, de a munkanélküliség és a nyomor elleni intézkedésekkel; központosított hatalompolitikai rendszert, de mindenfajta állami túlhatalom kiküszöbölésével; jogi és művelődési egyenlőséget a nemesség addigi társadalmi vezető szerepe nélkül.

A centralisták alapvető gondolatai és törekvései napjainkban nem kevésbé időszerűek és megszívlelendőek, mint voltak megfogalmazásuk idején.