Catalogue of the Incunables

The greater part of the Library’s rare book collection, including the incunabula, came from the donation of Count József Teleki (1826), the first president of the Academy, and the bequests of György Ráth (1905) and Count Ferenc Vigyázó (1928). Given the selection of books that were on the market at the time, it is hardly surprising that most of the former owners of the rare books in the Academy Library were German, Austrian and North Italian individuals, institutions, and monasteries. The collection is also rich with Hungarica. Árpád Hellebrant’s catalogue (1886) of the incunabula–books printed in the 15th century–contains 466 entries (493 copies), with his notes in Latin. At the moment the Library has the second largest collection of incunabula in Hungary, approximately 1 200 copies with duplicates included. They have been catalogued in the Library’s OPAC (konyvtar.mta.hu), with notes in Hungarian.

This version of the Catalogue is in English and is intended for use among experts in the international community. It contains 1 020 bibliographic entries–books and broadsides–and some 30 other entries, works that were printed after 1 500 but were regarded earlier as incunabula. The descriptions are complemented by the nearly 3 000 images linked to the data records in the electronic catalogue. A modern catalogue must include a description of the individual copies. Details regarding provenance, owners’ notes, stamps, bookplates, embellishments, hand-painted initials, rubrication, binding, condition and the completeness of the copy have been provided; prints in composite (‘bound with’) volumes are listed; print vari-ants are noted; manuscript or printed frag-ments found in the book are characterized. Indexes of commentators, translators, printers and places of printing, former owners, bookbinders and workshops, and concordances with bibliographies have been added.

Dr. Marianne Rozsondai (née Kolauch)

studied Latin philology and librarianship at Eötvös Loránd University, Budapest. She has worked in the Department for Manuscripts and Rare Books of the Library of the Hungarian Academy of Sciences for 42 years. She served as head of the Department in 1997–2010. Her fields of interest are book history and the art and history of bookbinding. She held research scholarships (3–6 months) in Wolfenbüttel, Leipzig, and Oxford and took shorter research trips to several countries, ranging from Italy to Sweden. She has published roughly 130 papers and numerous chapters in books, as well as a monograph entitled A könyvkötés művészete, 1981 (The Art of Bookbinding). She was the editor of Festschrift zu Ehren von Csaba Csapodi, 2002. She taught at Eötvös Loránd University and at the University of Fine Arts, Budapest. She is also a member of the editorial board of Magyar Könyvszemle and the Internationale Gutenberg-Gesellschaft.

Dr. Béla Rozsondai 

read chemistry and taught physical chemistry at Eötvös Loránd University. He studied the structures of molecules as a research fellow at the Hungarian Academy of Sciences. He has published several research papers with co-authors and chapters in the series The Chemistry of Functional Groups (Wiley–Interscience). Following his retirement in 1995, he worked in the Library of the Academy. His tasks included devising the data structure for the special collection catalogues. He took part in the cataloguing of the incunabula and contributed to the construction of KSZ/6, the Hungarian Cataloguing Rules for Older Publications (2009).

* * *

Az Akadémia Könyvtára régikönyv-állományának nagy része, beleértve az ősnyomtatványokat vagyis az 1501 előtti nyomtatványokat, három adományozótól ered.

Gróf Teleki József, az Akadémia első elnöke 1826-ban adta át a Tudós Társaságnak, az utóbbi könyvtárának alapjául, a család 30.000 kötetes könyvtárát.

1905-ben Ráth György régi magyar könyvtára a gyűjtő 1711 előtti magyar és magyar vonatkozású könyvei,

végül 1928-ban a Vigyázó-grófok 17.000 kötetes könyvtára került az Akadémia Könyvtárába. A magyar gyűjtők német, osztrák és észak-olasz antikváriumokból szerezték be a könyveket, ez magyarázza, hogy az ősnyomtatványok egykori, több száz évvel korábbi tulajdonosai is ezekről a területekről valók. Jellemző másrészt, hogy a gyűjteményben sok a magyar vonatkozású mű. Bár magyar nyelvű ősnyomtatvány nem található benne, különösen Ráth György, Vigyázó Sándor és fia, Ferenc, tudatosan törekedett arra, hogy magyar szerzőktől (Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát, Michael de Hungaria stb.) külföldön latinul megjelent könyveket, illetőleg magyar rítusú szerkönyveket (pl. esztergomi misekönyv) kutassanak fel és vegyenek meg. 1886-ban 466 tétellel jelent meg Hellebrant Árpád ősnyomtatvány-katalógusa latinul.

A most angolul napvilágot látott katalógus mintegy 1200 kötetet ír le az adott könyv minden sajátos jellemzőjével: a tulajdonosbejegyzések, a belső díszítettség, a kézi színezésű fametszetek, a könyvkötés, a példány teljessége, illetve hiányai és állapota, restaurálása, továbbá a könyvben található vagy a belőle származó korai kódex- és nyomtatványtöredékek közlésével. A nyomtatott katalógust jól egészíti ki az ősnyomtatvány-adatbázisban látható mintegy 3000 digitalizált kép, mely elérhető az interneten az MTA Könyvtára honlapján (konyvtar.mta.hu).

A katalóguskötetet a kiadók, a fordítók, a nyomdászok, az egykori tulajdonosok és könyvkötők indexe, valamint a könyvtári jelzetek és a bibliográfiák konkordancialistája teszi teljessé. A kötet bevezetőjében a gyűjtemény történetéről és jellemzéséről olvashat az érdeklődő, a katalógus használatát pedig útmutató segíti.