Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században — Irodalomtörténeti füzetek 132.

A ferences rend XVII—XVIII. századi kulturális szerepéről mind ez ideig nagyon keveset tudtunk, pedig a rend — bár nem tartozott a legjelentősebb tanítórendek közé — az iskoláiban folyó színjátszás révén jelentős művelődéstörténeti szerepet vállalt.

A bajai, gyöngyösi, körmöcbányai, szabadkai, szombathelyi, zombori előadások a jezsuita mintát követték, a nagyobbrészt latin nyelvű bemutatókat szűkkörű városi közönség előtt tartották.

Jelentősen más volt azonban az erdélyi gyakorlat. Szent Ferenctől és rendjének szellemétől sohasem volt idegen a prédikációk, a bibliai történetek színjátékszerű megelevenítése. Ennek természetes következményeként, a protestáns Erdély egyik katolikus szellemi és vallási központjának számító Csíksomlyón évszázados, folyamatos hagyomány lett a passiójátékok, moralitások, ószövetségi drámák bemutatása. Az előadások többségét nagypénteken és a pünkösdi búcsú napján rendezték. A színészek a nagy múltú csíksomlyói ferences gimnázium diákjai voltak, a közönség pedig a környékbeli székelység. Ennek a gazdag — a népi dramatikus hagyománnyal is szerves kölcsönhatásban élő — színjátszásnak az emlékeként (Magyar- országon egyedülálló módon) 41 magyar nyelvű passió és több — mint 20 egyéb dráma kéziratos szövege is fennmaradt.

Ennek a sajátosságnak az elemzése mellett a ferences iskolai színjátszás drámaszerzőit, a színdarabok műfaji jellegzetességeit, forrásait és az előadások külső körülményeit is bemutatja ez a könyv — több mint 130, eddig feltáratlan, új adat alapján.