Másnap — Anderntags

A háború utáni nemzedékek: az »utószülöttek«, akiktől Bertolt Brecht elnéző emlékezetet remélt, írástudó kortársaink nemzedéki egymásutánjában határozottan saját hangon hallatták szavukat - a magyarok is, kivált a költők. A kelet-közép-európai irodalmak körében a magyar költészeti hagyomány sajátosan árnyalt látás- és beszédmódot termelt ki, amely nem utolsósorban „a társadalom szocialista átalakításának" hatalmas kísérletéből eredő, többnyire kemény kihívások nyomait viseli. Az »utószülöttek«, akik megkülönböztetett módon, életbevágóan voltak ennek kitéve, hasonlóképpen életbevágóan reagáltak - még visszavonulóban is, akár akarva- akaratlan elszigeteltségben is. A közvetlenül előttük járó költőnemzedék gyermekkorára még a háborús évek nehezedtek, ők már tudatosan átélték 1956-ot, kihívásoknak hát hogyne kellett volna megfelelniük? Példa erre Takács Zsuzsa (1938) és Petri György (1943). A kötet szerzőinek egyes versei már megjelentek német fordításban antológiákban, sorozatokban, folyóiratokban, szerzői esteken, sőt egy-két önálló kötetben is. Itt volt az ideje, hogy az általuk képviselt nemzedéket, bármiféle teljesség igénye nélkül, együtt mutassuk be Baka Istvántól (1948-1995) és Balla Zsófiától (1949) betűrendben Varga Imréig (1950) és Zalán Tiborig (1954) - szám szerint 29 alkotót.

Die Nachkriegsgenerationen: »Nachgeborene«, von denen sich Bertolt Brecht nachsichtiges Gedenken erhoffte, in der Generationsfolge schreibender Zeitgenossen ihr Wort auf entschieden eigene Weise vernehmen lassen - auch in Ungarn, zumal die Lyriker. Die ungarische Lyrik- Tradition hat eine im Kreise der ostmitteleuropäischen Literaturen spezifisch nuancierte Sicht- und Redeweise hervorgebracht, die die Spuren nicht zuletzt von den meist harten Herausforderungen des gewaltigen Experiments der „sozialistischen Umgestaltung der Gesellschaft" trägt. Die »Nachgeborenen« wurden auf eine besondere, existentielle Weise herausgefordert, entsprechend existentiell waren ihre Reaktionen - selbst im Rückzung, selbst nolens volens in der Isolation. Wie hätte sich die unmittelbar vorausgehende Dichtergeneration den Herausforderungen nicht stellen müssen, wo doch auf deren Kindheit noch die Kriegsjahre lasteten und sie 1956 bereits bewußt erlebt haben? Für sie stehen Zsuzsa Takács (1938) und György Petri (1943). Einzelne Gedichte der Autoren wurden bereits in deutscher Übersetzung in Anthologien, Reihen, Zeitschriften und Lesungen, ja auch in ein, zwei selbständigen Bänden vorgestellt; es war an der Zeit, sie - ohne Anspruch auf irgendwelche Vollständigkeit zu versammeln: von István Baka (1948-95) und Zsófia Balla (1949) alphabetisch bis Imre Varga (1950) und Tibor Zalán (1954) - 29 an der Zahl.