Mindörökké Szeged

Életműsorozatomnak a Szegedi örökség (1983), A szerette Város (1986) és a Szőregi délutánok (1994) után ez a negyedik kötete. Címét Tandi Lajosnak köszönöm. Ez is az előzők szerkezeti fölépítését folytatja. Az Emlékek, Örökhagyók, Kortársak mellé most még a Motívumok és a Magamról című fejezet csatlakozik. Hetven év után talán már nem túlzott egyénieskedés, ha életem néhány fontos vagy érdekes mozzanatáról is számot adok. Célom pedig most sem más, mint előző három könyvemben: megőrizni és továbbadni a huszonegyedik század szegedi nemzedékeinek mindazt, amelyről úgy vélem, sajátos művelődéstörténeti érték. Egységessé szürkülő világunkban megőrizni érdemes helyi és magyar szín.

Péter László