Nemzet és egyéniség — Irodalomtörténeti füzetek 131.

Nagy Imre tanulmánya — melyet kandidátusi értekezésként sikerrel védett meg —, az 1810-es évek magyar drámairodalmát elemzi — a Bánk bán kivételével. Katona alkotása rejtetten mégis jelen van az értekezésben — ennek gondolati szálai, vizsgálódási eredményei valamiképpen sorra a remekmű eszméinek sarjadásáról vallanak. Egy válságos tudattörténeti helyzetről, melyben régi és új, rendiség és liberalizmus, nemesi mentalitás és polgári értéktudat, illetve klasszicizmus és romantika mind kiélezettebben küzdött egymással. E kor telítve volt a legkülönfélébb feszültségekkel — Nagy Imre interpretációjában az ellentétes eszmei és esztétikai síkok összevillanása hívta életre, töltötte meg a reformkor felé mutató jelentéssel a kor hazai drámairodalmát.

A tanulmánynak meglepően kiterjedt drámatermést — megközelítőleg száz drámát! — kellett számba vennie, s e művek, ha esztétikailag többnyire kiforratlanul is, de gondolatviláguk által izgalmasan adnak képet az egykori rendi tudat metamorfózisáról. Egyrészt a nemzetfelfogás átalakulásáról: a feudális nacionalizmus fokozatos átváltásáról a liberális, polgári nemzetértelmezésbe, másrészt a személyiség felszabadulási törekvéseiről az évszázados szokáserkölcs béklyói alól. Nemzet és egyén új típusú autonómiaigényének, öntudatra ébredésének művészi megnyilatkozásait követhetjük nyomon Nagy Imre vállalkozásában.