Nyilvánosság és műfaj a Kazinczy-levelezésben - Irodalomtörténeti füzetek 136.

A Kazinczy-levelezés a közéleti és magánéleti kapcsolatok, a literatúra világának fontos középpontja, szervezője és formálója volt. A kulturális élet fejlődésében meghatározó a nyilvánosság kialakulása, a levelezés ennek teremtője, helyettesítője és pótlója a maga sajátos, összetett műfajával. A könyv a nyilvánosság-szerepet a helyzetkép, a célszerűség, az én-formálás és én-reprezentáció, a publikum és a levélpublikum problémáiban vizsgálja. E kérdéskörök bemutatását jól rendszerezik a levélműfajban leírt levélhelyzet, funkció, tárgy, alany, címzett kategóriái. Elemzésükben bemutathatók az életforma és az életcélok ellentmondásai; az intézményes formák hiánya, tervezése, a meglévők rossz működése; művek közlésének lehetőségei és korlátái; a választott és akart erkölcsi eszmények és megvalósításuk buktatói; barátságideálok és barátságok; a levél egyszemélyű címzettjei mellett a publikumigény, a levélmutogatások, levélkiadások sajátságai, fonákságai. Megmutatkoznak az irodalmi élet kevésbé ismert eseményei, irányulásai s nem utolsósorban a levélíró Kazinczy személyisége, változatos és viszontagságos kapcsolatai, jellemének rejtettebb vonásai, gyengeségei.