Szent Margit legendái és stigmái — Irodalomtörténeti füzetek 137.

Két, egymással dialógust folytató tanulmányból tevődik össze e könyv. Klaniczay Tibor utolsó munkája, „A Margit-legendák történetének revíziója”, jelentős hozzájárulás a középkori magyar irodalom- és vallástörténet egyik központi problémájának megoldásához. A Szent Margit stigmatizációját hirdető, a hazai kutatásban eddig ismeretlen „pisai legenda” s az ugyanerre utaló XIV—XV. századi itáliai festmények rejtélyéből kiindulva az ismert Margit-legendák datálásának, szerzőségének úgyszólván minden alapkérdésében fontos új álláspontra jut. Eredményei a filológiai teljesítményen túl a művészettörténet, a vallástörténet és az eszmetörténet szélesebb kontextusát is hasznosító irodalomtörténeti szemléleten alapulnak. Klaniczay Tibornak sajnos nem jutott ideje arra, hogy tanulmányát teljesen befejezze. A jegyzetapparátust fia, Klaniczay Gábor készítette, részint a meglévő jegyzetanyag, részint az e kérdésben folytatott közös kutatómunkájuk alapján. Az ő saját tanulmánya, „A női szentség mintái Közép-Európában és Itáliában” egy másik oldalról közelíti meg ugyanazt a történeti problémát. A Szent Margitban megtestesülő vallási ideált a kortárs közép-európai szent életű hercegnők, Erzsébet, Ágnes, Hedvig és a többiek kultuszával veti össze. A „stigmatizáció” legendájának megszületését a közép-európai és az itáliai szentkultuszok eltérő természetéből próbálja megmagyarázni. A könyvet a középkori stigmatizált Margit-ábrázolások és más szentkultuszok néhány jellemző képe kíséri.