Varga Imre műhelyében

Varga Imre 1923. november 1-jén született Siófokon. Pátzay Pál és Mikus Sándor tanítványaként 1956-ban kapott diplomát a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Első egyéni kiállítását 1967-ben rendezte Budapesten. 1972-ben a Tihanyi Múzeumban nyílt gyűjteményes tárlata. Európa majd minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1982-ben Her- der-díjjal tüntették ki, az Európai Akadémia tagja. A műveit befogadó állandó kiállítást 1983 óta kereshetik fel az érdeklődők Óbudán, a Laktanya utcában. A francia kormány 1989-ben a Művészetek és Bölcsészettudományok Érdemrendjének Parancsnoki jelvénye kitüntetést, az Olasz Köztársaság elnöke 1996-ban az Olasz Köztársasági érdemrend lovagi keresztjét adományozta a művésznek. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy háromszáz alkotását helyezték el. Szobrait felállították Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában, Olaszországban és Izraelben.

Volt idő - egy-két évtizeddel ezelőtt amikor szellemi életünk elképzelhetetlen volt Varga Imre nélkül. A Prométheusz óta figyeltük, lestük újabb és újabb alkotásait. Nemcsak ismertük őket, hanem szinte hétköznapjaink társaivá váltak: mi is átéreztük a megtört boltív alatt álló Károlyi Mihály tragédiáját, tovább töprengtünk a fakorlátnak támaszkodó Radnóti komolyságán, szerettük a hangulatos Óbudán ácsorgó Várakozók-аt, az esernyős lányokat, s izgatottan vártuk a Dohány utcai zsinagóga kertjében felállítandó emlékművet, a gyászfát. Aztán jött a rendszerváltás, és Varga Imréről nem lehetett hallani. A szűk szakma nyilván tudott róla, de az őt megszerető, befogadó közönsége alig.