CQD

Tábori Zoltán – akit leginkább a Mozgó Világ című folyóirat szerkesztőjeként ismerhet az olvasóközönség – ezúttal szatirikus utópiával lepte meg olvasóit. A kissé rémületesnek tűnő világ a 2054-es esztendő választási harcainak színtere. A hétköznapok hangulatának előszele már mai társadalmunkban is érzékelhető – Tábori lényegében a mai magyar közélet ʼmutációjátʼ álmodja meg. Külön kasztok vannak, melyek közül talán a diplomaták és a multimenedzserek vannak a legtöbben. Az egész társadalom alapja a média, az államforma is médiademokrácia. A manipuláció az élet minden területén érvényesül, de léteznek még tévétagadók, akiknek nincs televíziójuk. Ők azok, akik még őriznek valamit a múltból, tudják, hogy mit jelent az, segíteni másokon, mit jelent az, hogy mobiltelefon kapcsolgatás helyett a Himnuszt énekeljük. Ebben a társadalomban rajtuk kívül minden és mindenki hamis, álértékek uralkodnak, a miniszteri posztokat pedig vetélkedőkön lehet elnyerni… A főhős sem Gábor, hanem ʼGaborʼ, ezzel utal a szerző a számítógépes és SMS nyelv furcsaságaira. A diplomaták jelentik a diplomával bírókat, akiknek élete mindössze annyival ʼtartalmasabbʼ, mint az utcán kereskedő multimenedzsereké, hogy nekik hitelkártyájuk van, nagyméretű tévéjük, és egész nap számítógépeik előtt ülnek. Tábori tökéletesen ábrázolja azt a szellemi, erkölcsi ürességet, amelynek magvait manapság vetjük el. Gabor azonban időnként szembetalálkozik valós emberi érzelmekkel is, mint például a segítséggel vagy a szerelemmel.