Danubius Danubia

A folyamregény – ahogy Kabdebó Tamás, az Írországban élő magyar író meghatározza a trilógia műfaját – természetes főszereplője maga a Duna. A szerző óriási ismeretanyaggal rendelkezik: vízrajzi, történelmi, néprajzi, botanikai, archeológiai leírások, már-már tudományos betétek színezik a cselekményt, vagy válnak maguk is cselekménnyé. A regény Duna menti hőseinek élete szervesen összekapcsolódik a folyó életével, mozgásával, alakulásával. A Duna tehát nem csupán „hőse” a regénynek, hanem háttere, alapja, közege, életrehívója is. Mert a Dunának is van sorsa, történelme, nemcsak a partjain élő népeknek, országoknak, embereknek. Kabdebónak e trilógiában sikerült mind a folyó, mind pedig a regény hőseinek természetrajzát, valamint az 1848/49-es idők és az 1960-as, 80-as esztendők keresztmetszetét adni. Az egyetemes magyar irodalom gazdagodott e nagy regény megszületésével és immáron második kiadásával.

 

 

A könyvet kötelező olvasmányként olvastatnám el mindenkivel. Mindenekelőtt idehaza jelent üdítő kivételt irodalmi jelenidőnkben, amit hajlamos vagyok olykor sivatagként érzékelni.

(Göncz Árpád)

 

Kabdebó azt írja valahol, fejezete elején, hogy Dének (ő a folyamregény egészének a főszereplője) a munkahelyén (a budai Basa utca fürdőjét képzeljük magunk elé 56 őszén) az összes zárhoz mesterkulcsa van. Szép, eldugott megjegyzés. Mert Kabdebónak van mesterkulcsa. Történetesen itt most 56 forradalmához. Nincs olyan ajtaja 1956 őszének, amit ne nyitna ki vele. Méghozzá: szépirodalommal a hiányzó szépirodalom kellős közepén. Azért kellene lenyomnom az oktatási miniszter kilincsét, hogy ezt a mesterkulcsot – amellyel 56 kinyitása gyerekjáték, sőt élvezetes (egyszerű és nagyszerű) gyerekjáték – ismerje meg, és adja tovább összes tanulójának 13 éves korától egyetemi polgárkoráig, s így az egész kulcsa-veszett ország váljék a közkinccsé tett mesterkulcs ügyes, hasznos játszóterévé.

(Kárpáti Kamil) 

 

T. a Móricz Zsigmond–Németh László hagyományt választotta a „folyamregény-koncepcióval” való összeötvöződés alapjául. Félreértés ne essék: K. T. nem ekhózza sem Móriczot, sem Némethet. K. T. új koncepcióval ajándékozza meg olvasóit, mely munkáját az eredeti remekmű rangjára emeli.

(Makkai Ádám)

 

A Duna, a hömpölygő istenasszony kék szoknyája szélén már támadt egy nagy író, Jókai Mór. Ő is tudomásul vette a Dunát. Kabdebó életre csókolta a folyam álmodó lelkét.

(Máté Imre)

 

Kabdebó Tamás erőteljesen azt szuggerálja, hogy a sérült, sebzett szervesség, folytonosság képes megújulni, regenerálni önmagát. Az a bizonyos „élan vital” létezik. Ez a lét, a létezés törvénye, amit tisztelni kell. A Duna-tájon is.

(Péntek Imre)

 

Annak a „homo Danubicus”-nak a történetét és lelkiségét örökíti meg, aki – mint Szendrő József – már elfogulatlanul képes látni a történelmi konfliktusokat, és átfogó szemlélettel tud közeledni a régió népi és kulturális mozaikjához.

(Pomogáts Béla)

 

 

Kabdebó Tamás: Pezsdülés

Budapest, 1995

 

A könyv írója megrázó életképekkel, történeti párhuzamok húzásával és helyenkinti egészséges humorral tárja az olvasó elé a Duna folyó történetét. Talán azt is lehetne mondani, hogy a könyv a Duna középszakaszához kapcsolódó magyar sors bemutatása. Az író a könyv stílusában és nyelvezetében nemcsak a magyar irodalmi nyelvet, hanem a tájszólások alkalmazását is mesterien kezeli. Ez a magyar nyelvkincsnek szinte virtuozitásig menő alkalmazásában jelenik meg.

 

A történeti analógiák, bár elmennek a magyarságnak a Duna-medencében való története elejére, de a fókuszt az író az 1848-as és az 1956-os forradalmak eseményeire és annak kivetődésére teszi. A könyv szövegéből kitűnik, hogy Kabdebó igen jól ismeri az ókor és újkor történetét és kultúrtörténetét, és abból szűrt analógiákat vetíti ki a mostani eseményekre. A könyvből még az is kimutatkozik, hogy az író igen jól ismeri a magyar néprajzot és az azzal párhuzamosan fejlődő népi orvoslások, kuruzslások rendjét.

 

A könyvben megdöbbentően, de helyenkint humorral telítve az író rámutatott a magyarság sorstragédiájára, menekülésre, újhaza keresésre és túlélésre. Fejezetenként az olvasó új történést kap, mely teljesen leköti a figyelmét, majd visszatér a Duna melléki fő témára.

 

Ez a könyv olyan művésziesen összeállított kaleodoszkopikus bemutatása a magyar Duna-szakaszon élők örömének és fájdalmának, hogy a Duna Kör és Charta legmelegebben ajánlhatja a világon szétszórt és otthoni magyarság figyelmébe.

(dr. Lengyel Alfonz)