Sinkó Ervin életútjának leghíresebb jelképe – mint többen megírták róla – a bőrönd. Nemcsak a megjelenés reménytelensége ellenére gyarapodó kéziratok óvóhelye. Az egyre gyarapodó számú leveleké is. Mert Sinkó szenvedélyes levélgyűjtő volt, melyhez az első ösztönzést Ady Endrének az akkor még kamasz fiúhoz írt képeslapja adja. Kivételes szerencse ez az utókor számára, hogy most a hagyatékból sajtó alá rendezve e levéldokumentumok révén figyelemmel kísérhetjük egy rendkívül nehéz sorsú 20. századi író életútját.
A két kötetre tervezett gyűjtemény első kötete zömében az emigrációs lét levéldokumentumait fogja egységbe. A Naplókból és az Egy regény regényéből már körvonalazódott napról napra életforma küzdelmeit, a helyét, sokszor puszta egzisztenciáját kereső baloldali értelmiségi gondjait, publikációs lehetetlenségeit a közölt levelek további adatokkal, részletekkel, személyes információkkal gazdagítják. A családi levelek mellett különösen érdekesek a Károlyi Mihállyal, Komját Aladárral, Lengyel Józseffel, a kiadókkal vagy éppen Romain Rolland-nal és feleségével, valamint a Miroslav Krležával vagy Alfred Kurellával váltott levelek. A 344 levél mindegyikét jegyzet követi, amelyből minden szükséges ismeretet, összefüggést megkap az érdeklődő olvasó.