A minorita színjáték a XVIII. században — Irodalomtörténeti füzetek 129.

E tanulmány a magyarországi és erdélyi minoriták és iskoláik történetéről, színjátékairól tár fel eddig nem ismert adatokat. Fgerben, Miskolcon, a Kézdivásárhely melletti Kantán és Nagybányán van több-kevesebb nyoma a színjátéknak.

A dolgozat legnagyobb fejezete a minorita drámák témarendszerét mutatja be. Miskolcon a vallásos tárgyú drámák körébe tartoznak a teátrális körmenetek, a mártírpassiók, a bibliai históriák vagy az újszövetségi példabeszédek. Számszerűen több és jelentősebb is a világi tárgyú játékok sora. A valós és fiktív történeti témák után színre került Avancini nyomán még féltékenységi dráma is, de ugyanitt Beethoven Fideliója szövegkönyvének egyik lehetséges forrásával is megismerkedhetünk.

Kantán egy imaszerű liturgikus költeményt is dialogizáltak, karácsonyi és nagypénteki misztériumokat vittek színre, szentek életét vagy hitvitákat is dramatizáltak. A profán tárgyak azonban a miskolciakhoz képest sokkal szélesebb skálát ölelnek fel. Az antik istenvilág paródiájával Kézdivásárhely társadalmáról is lerántják a leplet. Megjelenik a társadalmi bohózat, a szerelmi komédia és a véres szerelmi tragédia is.

Eddig nem ismert, de termékeny drámaszerzők (pl. Jantsó Ferenc) nevével és életrajzával ismerkedhet meg az olvasó e könyvben, amely joggal tekinti a minorita diákszínészeket a hivatásos vándorteátralisták elődeinek.